Barátunk: A kutya

Tegyünk az állatokért, hogy jobb emberek lehessünk...

Legfrissebb bejegyzések
Feedek
Megosztás

A kutya nem kisember...

Kedves Blog-olvasók!

Két napja kezdtem el olvasni Cesar Millan könyvét. (Aki nem ismerné, az ő műsora a National Geographic-on a Csodálatos kutyadoki) Nos, a könyvét eredetileg 2006-ban adta ki, de csak 2010-ben jelent meg Magyarországon magyar nyelven. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a kutyáját...Ha azt akarod, hogy kedvenc négylábúd valóban boldog legyen, meg kell tanulnod az ő szemével látni a világot...

Én ott követtem el a hibát, hogy a kutyámat emberként kezeltem, Cesar azonban rádöbbentett, hogy az ebek nem akarnak emberek lenni, éppen ezért azt sem akarják, hogy emberként kezeljük őket! Esetleg azt gondoljuk, hogy miért ne lenne boldog egy gyönyörű rózsaszín kutyaház láttán, vagy esetleg egy szép ruhácska láttán? A valóság az, hogy ezzel csak magunknak akarunk örömet szerezni, nem pedig neki. Ő abban látja a boldogságot, hogy kutya lehet...

Cesar a nevelésben is mérföldköveket tett le. Nem a humánpszichológia eszközeivel próbálja meg szocializáltá tenni a kuyákat, hanem a kutyapszichológiát alkalmazza. Sajnos néhányunk elég nehezen érti meg, hogy a kis kedvence egy állat és nem pedig kisember. Biztosítanunk kell neki a megfelelő állati szükségletek kielégítését... Mi legyünk a falkavezérek, ezzel levesszük a válláról azt a nagy felelősséget, amely ezzel jár...

Mivel még nem olvastam végig a könyvet, így nem tudok részletesen beszámolni, sem a tapasztalataimról sem pedig a könyv további tartalmáról, de ha végzek az elolvasásával, néhány részt mindenképpen közölni fogok, hiszen úgy gondolom ezt minden állattartónak tudnia kell...Másrészről pedig, akinek nincs lehetősége megvenni a könyvet, de nagyon kíváncsi Cesar módszerére, annak is hasznára válhat e blog tartalma...

 

Bemutatkozó

Üdvözlök mindenkit, aki szereti az állatokat, de legfőképpen a kutyákat :) Arra gondoltam, hogy az első bejegyzésem inkább ilyen bemutatkozó jellegű lesz. Leírnám, hogy milyen témákra lehet számítani, hogy mi a célom a blogolással, illetve magamról is írnék egy-két dolgot.

Nos, először is azzal kezdeném, hogy elmesélem miért olyan fontosak nekem a kutyák. Úgy gondolom, az emberek még mindig nem "nőttek fel" eléggé a kutyák "jóságához"! Én falun élek és itt a legtöbben csak házörzőnek tekintik a kutyákat. Sajnos nálunk mélg mindig sok család tartja láncon az ebeket. Ennek több oka is van: lusták kennelt építeni, vagy megcsinálni a rossz kerítést...! Ez a helyzet egyébként városban sem különb!

A blog címétől eltérően nem csak kutyákról szeretnék írni, hanem más hozzánk közel álló állatokról is akiket sokszor nem tudjuk, hogy hogyan is neveljünk. Vannak akik erősen túlzásba esnek és az állatot bántalmazzák, holott őket kellene megnevelni...

Sajnálattal tapasztalom, hogy kis országunkban nem fektetnek elég hagsúlyt az állatvédelemre. Sem törvényekkel, sem tettekkel! Míg például amerikában léteznek kisállatmentők, kisállatrendőrség, akik komolyan eljárnak a bántalmazók ügyében és nem pedig 10000ft!!!! pénzbírságot kapnak...!!!! Már egész kicsi korom óta feltett célom, hogy valahogyan segítsek a bajba jutott állatokon egyenlőre ha máshogy nem is de e blogon keresztül amit tudok, azt megvalósítok!!! Újságíróként is ez ügy érdekében szeretném elkötelezni magam!!!

Nagy rajongója vagy Cesar Millan-nek a "kutyákkal suttogónak"! Mindenképpen példaértékű az ő kitartása, ahogy egy nincstelen kisfiúból htalmas akaraterővel világhírű kutyakiképző lett, de nem a hagyományos módon, hiszen ő a gazdikat képzi ki és ezzel rávilágít a legnagyobb problémára, hogy rossz kutya nincs csak tehetetlen gazdi, aki nem érti a kutyáját....

Bevezetőként ennyit szántam, hamarosan jövövk a következő bejegyzésemmel...